A változás és a változtatás művészete
A Pandémia alatt egy dolgot nagyon megtanultam: SEMMI SEM BIZTOS, CSAKIS A VÁLTOZÁS. Mi emberek nem szeretünk változni és változtatni. Félünk a változástól. Sőt, van, aki retteg tőle. Pedig valójában semmi sem állandó. Minden mozgásban van és minden változik körülöttünk. Az más dolog, hogy ezt észrevesszük-e. Változik a természet, a virágok, a házak színe, a légkör, a körülöttünk lévő energia, a világpolitikai helyzet, a gazdaság, az élet, minden. És valamiért még mindig sokan ellenállnak ennek. Vissza akarják kapni a régi, biztos életüket, ami változatlan, kiszámítható. Pedig semmi sem lesz ugyanolyan, mert minden változik körülöttünk.
Ha viszont a körülöttünk lévő dolgok változnak, akkor neked is változnod kellene. Azt mondják, a tőlem jóval okosabbak, hogy egy bizonyos kor után nem változik az ember, mert fixálódik a személyiség, az agyban lévő idegpályák annyira megerősödnek a hitrendszer alapján, hogy már esélytelen ezeket megváltoztatni. Én viszont ezt máshogy látom. A neuropszichológiai és neurológiai kutatások már egyértelműen bebizonyították, hogy az agyunk változtatható, formálható kortól függetlenül. Ez az agyunk neuroplaszticitásának köszönhető, ami azt jelenti, hogy az agyunk és a benne lévő idegpályák, amik alapján működünk, formálhatóak. Az már más kérdés, hogy mennyire.
Való igaz, hogy sokkal nehezebb megváltoztatnunk azokat a bennünk lévő évtizedek óta működő programokat, melyek a hitrendszerünk részévé váltak, és sémaként rögzültek. De ezek a sémák is lazíthatóak és idővel átírhatóak. Ehhez viszont szükség van a szándékra. Arra, hogy akarj változni. Akarj más dolgokat megtanulni. Akarj máshogy működni, mint az alapprogramod. Ha a nyitottság megvan benned, akkor már van lehetőséged arra, hogy változz és változtass. Az agyunknak amúgy is szüksége van a folyamatos kihívásokra, az új ingerekre ahhoz, hogy egészségesen működhessen.
Azt gondolom, hogy önmagunk megismerése jelenti az ide vezető utat, ami szintén tanulás. Megtanulni magamat, megismerni önmagamat, hogyan is működük. Felszínre hozni, szembenézni a tudattalan tartalmaimmal, viselkedésmintáimmal. Képes lenni megfigyelni saját magamat, az ösztönös reakcióimat, érzelmi megnyilvánulásaimat. Tisztán rálátni magamra. Ehhez szükséges az önreflexió és a felülemelkedés képessége. Ha sikerül rálátnom a tudattalan, ösztönös mintáimra, akkor tudok csak valamit kezdeni ezzel. Ha már látom és értem azt, akkor tudom eldönteni, hogy azon változtassak, hogy új mintákra kondicionáljam magam. Viszont amíg ezt tagadom, vagy nem látom, hogyan működök, nem is tudom megváltoztatni.
A változás alapja ezért a nyitottság és tisztánlátás. Ha nyitott vagyok arra, hogy változzak és tisztán rálátok arra, tudatosítottam magamban azt, amit meg akarok változtatni a saját működésemben, akkor tudok csak továbblépni a tettek mezejére. Az akaraterő önmagában véve nem elég. Ezért van az, hogy hiába akarsz te megváltozni, izomból próbálod, mégis visszaesel. Ha viszont érted, miért működsz úgy, ráláttál felülről, megértetted, hogy honnan jön ez, akkor már könnyebb változni és változtatni. Ugyanakkor fontos azt is tudni, hogy nem tudjuk egyből átírni ezeket a mélyen rögzült mintákat magunkban. Minél régebben működünk úgy, annál nehezebb megváltoztatni azokat. Hiszen annyira megerősödtek, „kiszélesedtek” az idegpályák, hogy ahhoz, hogy ezeket fel tudjuk számolni, meg tudjuk szüntetni, idő és türelem kell. És persze mindig ide lyukadunk ki. A tanuláshoz idő és türelem kell. Önmagunk megtanulásához és megváltoztatásához is. Miért?
Képzeld el, hogy az agyadban lévő idegpályák olyanok, mint az autópályák. Miután mélyen kiszántották őket a földbe, leöntik aszfalttal/betonnal, és ha ez már megszilárdult, nagyon nehéz megszüntetni, felszámolni. Előbb fel kell verned a betont, el kell hordanod, le kell ásnod a mélyéig, hogy földdel feltöltve megszüntesd azokat az utakat. Az idegpályák is kicsit így működnek. Amikor valahogyan viselkedünk, reagálunk, akkor a már meglévő idegpályákat használjuk. Hiába megvan a fejedben, hogy hogyan szeretnél helyette viselkedni, reagálni, annak még nincs kiépülve, megszilárdítva az idegpályája. De minél többször kondicionálod magad arra, hogy új módokon reagálj, viselkedj, annál inkább átíródnak ezek az agyban. Így most már érheted azt, hogy MIÉRT MINDENNEK A GYAKORLÁS AZ ALAPJA. A sok-sok új tapasztalat, amit tudatos gyakorlás során szerzel meg, az fogja átalakítani ezeket benned.
TE mit gondolsz a változásról? Könnyen vagy nehezen változol és változtatsz?
