5 gyakori tévhit a tanulással kapcsolatban

A tanulás bár egy komplex folyamat, de hajlamosak vagyunk azt egy dobozba rakni és azt még le is ragasztani, mint egy olyan dolgot, ami megváltoztathatatlan. Így alakulnak ki bennünk a fixa ideálok és berögződések, amikor dobozba rakjuk a fejünkben lévő gondolatokat, amik aztán önkorlátozó hiedelmünkké is válnak egy idő után. Gyűjtöttem egy pár olyan gyakori tévhitet, amik elég sokaknak ott vannak a fejükben a tanulással kapcsolatban. Bízom benne, hogy ezt az írásomat nemcsak végig futod egyszer, hanem megállsz egy picit és végig gondolod, vajon neked beültek ezek a tévhitek az elmédbe? Ha igen, akkor eloszlathatjuk őket, hogy ne korlátozzanak többé.

Tévhit 1: Egy bizonyos kor után már nehezen tanul az ember

Sokan azt gondolják, hogy „öreg fejjel” már nem lehet tanulni, nem úgy fog az ember agya és az agytekervényei. Ez csakis azokra igaz, akik leálltak az új dolgok tanulásával egy jó ideje, semmilyen mentális tevékenységet nem végeznek már (pl. sakk, keresztrejtvény, olvasás, matematikai műveletek, logikai gyakorlatok stb.), nem állítják semmilyen új kihívás elé magukat agyilag. Ebben az esetben, ha nem használod az agyad, csakis rutin dolgokra, az agy elkezdi megszűntetni azokat a kapcsolatokat (szinapszisokat) és idegpályákat, amiket jó ideje nem használtál már. Ezért felejted el a szavakat, egy idegennyelvet, amit abszolút nem használsz és nem is érnek ingerek azon a nyelven és ezért tűnnek el az emlékeid, amiket réges-rég nem elevenítettél fel, és felejted el azokat az információkat, amiket régen tanultál.
Viszont azoknál, akik nem állnak le a tanulással, folyamatosan új kihívások elé állítják az elméjüket és szó szerint átmozgatják az agyukat rendszeres mentális gyakorlatokkal, nekik valahogy nem romlik a memóriájukkal. Akkor van a gond, amikor évekig nem tanultál semmi új dolgot és hirtelen vissza kell állj a tanulásra. Az eleje valóban nehéz lesz és azt fogod érezni, hogy „berozsdásodott” az agyad, de adj magadnak pár hónapot és tanulj kitartóan, az idegpályák újra fognak épülni és minél több kapcsolat van az agyban, annál jobban működik.

Tévhit 2: A tanulás egy gyors folyamat

Nem. A tanulás nem egy gyors folyamat. Legalábbis abban az esetben, biztos nem, ha tartós tudást akarsz. Van olyan, hogy egy éjszaka alatt felkészül az ember egy vizsgára és leteszi azt, de az szinte biztos, hogy pár nap múlva el is száll, amit megtanult, mert csak magolt. A valódi tanulás egy hosszabb, türelmet igénylő tevékenység. Ahhoz, hogy valami tartósan megmaradjon, idő és gyakorlás kell. Gyökeret kell eresszen a fánk, különben az első szél elfújja.
Ráadásul a mai instant világban, amikor mindent most azonnal akarunk, nehéz dolgunk van, mert át kell állítani az elmét, hogy ne akarjunk előbb kapni és utána adni, hanem meg kell fordítanunk ezt: előbb adnunk kell és csak utána kaphatunk. Ehhez viszont időre és energiára van szükségünk. Ezért nagyon jó, ha a tanulást egy útnak tudod tekinteni és nem pedig egy végállomásnak. Ezen az úton, pedig mindenkinek más a ritmusa, a sebessége. Nem kell másokkal versenyezned, minden apró lépés előrevisz és értékeld!

Tévhit 3: A tudás velünk született tehetség eredménye

Még mindig sokan azt gondolják, hogy a tudás és tanulásra való képesség a tehetségek kiváltsága, azoké, akik okosnak, zseninek, tehetségesnek születtek és aki nem tartozik „ezekbe a kategóriákba”, azok kárhozatra vannak ítélve. Daniel Coyle: ’The talent code’ című könyvében elég egyértelműen leírja, hogy a tehetség nem egy plusz hozott gén, amit születésünkkel hozunk magunkkal, hanem sokkal inkább egy korai kondicionálás és mély gyakorlás. Ha biológiailag közelítjük meg ezt a kérdést, akkor plusz gén nincs, viszont rengeteg myelin van. A myelin az idegsejtek axonját körülvevő védőburok, ami szigeteli az idegsejtek közti elektromos jeleket, így elősegítve a gyors és gördülékeny információátadást. Coyle azt is leírta, hogy a gyakorlással myelin jön létre, ez pedig segíti a tanulást.
Az, akit ma tehetségnek, zseninek, okosnak tekintünk, több tízezer órányi gyakorlással a háta mögött jutott el oda, ahol épp jár. Mozart zenei képzését apja már 3-4 évesen elkezdte napi több órát gyakorlott, mire 6-7 évesen már „zseninek”, „tehetségnek” kiáltották ki. De azt senki nem említi meg, hogy hány órát tett bele mindaddig…

Tévhit 4: Ha többet akarok tudni, több időt kell beletennem

 Az imént említett több tízezer óra azt tükrözi, hogy ha valamiben kiválókká akarunk válni, akkor a befektetett időt nem lehet ki megspórolni. Erről szól Malcolm Gladwell 10.000 órás elve is, miszerint, ahhoz, hogy valamiben mesterré szakértővé válhassunk, ennyit kell befektetnünk. De Malcolm elvét azért később többen is pontosították, miszerint ez nem feltéten 10.000 óra, van, hogy sokkal több, és van, hogy kevesebb. A mennyiség valóban fontos, de a minőség, a hogyan az még fontosabb. Azaz, nagyon nem mindegy, hogy hogyan fekteted be az idődet a tanulásba. Az okos, tudatás tanulás és gyakorlás a kulcs, nem pedig a csak csináljuk, hogy legyen meg a kitűzött óraszám.
Ezért fontos, a meta-tanulás, azaz a tanulásnak a tanulása is, amivel itt az Akadémián foglalkozunk, azaz megtanítunk tanulni, megszerettetettjük veled a tanulást és új eszközöket adunk a kezedbe, hogy még hatékonyabban tudj tanulni. 

Tévhit 5: Ha valamit megtanulok, attól azt tudom is

És végül nem mehetünk el amellett a tévhit mellett sem, hogy attól, hogy valamit megtanulunk, még nem jelenti azt, hogy azt tudjuk is. A tanulás, a tudás és az alkalmazott tudás három teljesen különböző dolog. Azzal, hogy tanulunk valamit, még csak a folyamatot indítom el, tudássá csakis akkor válik, ha elkezdem beégetni, begyakorolni, használni és ez sem automatikusan, rögtön válik alkalmazott tudássá, hanem idő kell ehhez. Onnan tudod, hogy valami alkalmazott tudássá vált, hogy automatikusan, gondolkozás nélkül jön. A második természeteddé válik. De a folyamaton végig kell menni és nem hagyhatod ki egyik lépést sem.
Melyik tévhitet sikerült helyre tennünk benned? Melyik van még dolgod?